Az emberi elme belsejében: Képes az AI olvasni a gondolatainkban?

​Az AI már írni, kódolni, látni és beszélni is képes. A következő határterület jóval intimebb lehet: annak megértése, mire gondolunk, még mielőtt kimondanánk. A kutatók egyre ügyesebben alakítják át az agyi aktivitást szavakká, miközben a startupok arra fogadnak, hogy a „telepátia” néhány éven belül használhatóvá válhat. Valójában milyen közel vagyunk az elménket olvasni képes gépekhez?

Az OpenAI-tól a „telepátiáig”

Júliusban Naomi Bashkansky otthagyta az OpenAI -t, hogy csatlakozzon a Conduithoz, egy olyan startuphoz, amely műtét nélkül, az agyi aktivitást nyelvvé alakító gondolat–szöveg modelleket fejleszt.

„Telepátiát építünk: nem invazív neurális adatokon betanított gondolat–szöveg modelleket” – írta Bashkansky, amikor bejelentette a váltását. Elképzelése szerint az első gondolat–szöveg eszközök 2027 körül jelenhetnek meg, az ezt követő évtizedben pedig fejlettebb agy–AI interfészek fejlődhetnek ki.

Bejegyzés megtekintése az X-en Betöltés...

A tweetet a szerző törölte.

De mi mindent elmentettünk 🙂.

A „telepátia” szó tudományos-fantasztikának hangzik. Az alapjául szolgáló elképzelés azonban egyre kevésbé tűnik valószerűtlennek, ahogy a kutatók műtét nélkül is egyre értelmesebb információvá tudják alakítani az agyi aktivitást.

Az AI már az agyi aktivitást is szavakká alakítja

2023-ban az austini Texasi Egyetem kutatói funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatot (fMRI) és egy AI-dekódert használtak arra, hogy az emberek agyi aktivitásából folyamatos nyelvet rekonstruáljanak. A rendszer képes volt visszanyerni a hallott beszéd jelentését, és még meglepőbb módon az elképzelt nyelvet is.

Az eredmények messze álltak a tökéletes átiratoktól. A dekóder a szemantikai jelentést rekonstruálta, nem pedig minden egyes, valakinek az elméjén átfutó szót nyert ki. Ez a különbség fontos. Az elképzelt vagy szándékolt nyelv dekódolása nem azonos a tetszőleges gondolatok, emlékek vagy érzelmek hozzáférhetővé tételével.

A technológia azóta tovább fejlődött. A Meta júniusban bemutatott Brain2Qwerty v2 rendszere a résztvevők gépelése közben rögzített MEG-felvételeket mondatokká alakítja. A kilenc résztvevővel végzett tesztekben a rendszer átlagos szószintű pontossága 61% volt, a legjobb résztvevőnél pedig elérte a 78%-ot.

Az agyimplantátumok még előrébb tartanak. 2025-ben a kutatók 256 beültetett mikroelektróda segítségével egy amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenvedő férfi beszédkísérletét szinte azonnal hallható beszéddé alakították.

Miért változtatta meg az AI a problémát?

A tudósok évtizedek óta mérik az agyi aktivitást. Ami változik, az az, hogy egyre jobban képesek értelmezni azt.

Az agyi jelek rendkívül zajosak, a gondolatok pedig nem az egyes szavaknak megfelelő, rendezett sorozatok formájában jelennek meg. A modern deep learning modellek képesek olyan mintázatokat azonosítani a neurális adatokban, amelyeket a hagyományos dekódolási módszerek nehezen tudtak megragadni.

A nyelvi modellek további előnyt jelentenek. A kontextus segítségével meg tudják határozni, mely szavak és mondatok valószínűek akkor is, ha a neurális jel hiányos. Ezért egy jövőbeli rendszernek talán nem kell tökéletesen rögzítenie a neurális jel minden részletét, ha az AI elég jóvá válik annak valószínű jelentése rekonstruálásában.

Ez nem gondolatolvasás. Legalábbis egyelőre nemA mai technológia még mindig óriási korlátokkal jár. A Meta rendszere MEG-szkennert igényel, ami aligha olyasmi, amit a fogyasztók séta közben viselni tudnának. Emellett minden résztvevőtől körülbelül 10 órányi egyéni agyi felvételre volt szükség a betanításhoz.

A Texasi Egyetem kísérlete újabb valóságellenőrzést jelent. A kutatók megállapították, hogy a dekódoláshoz szükség volt a résztvevő együttműködésére. Az emberek szándékosan megzavarhatták a rendszert pusztán azzal, hogy másra gondoltak, miközben az egyik személyen betanított dekóder rosszul teljesített, amikor egy másik személyen alkalmazták.

Jerry Tang vezető kutató a visszaélés lehetőségére is figyelmeztetett. „Nagyon komolyan vesszük azokat az aggályokat, amelyek szerint rossz célokra is felhasználható, és igyekeztünk ezt elkerülni” – mondta.

A billentyűzetektől az agy–AI kapcsolatig

A reálisabb ígéret nem a korlátlan gondolatolvasás. Inkább az emberi szándék és a számítógép közötti lépések egy részének kiiktatása.

Ma valaki kigondol egy utasítást, szavakká alakítja a gondolatot, majd begépeli vagy kimondja ezeket a szavakat egy AI-rendszernek. Egy kellően fejlett neurális interfész végül közvetlenül az agyi aktivitásból is lefordíthatná a szándékolt üzenetet.

A közvetlen alkalmazások orvosi jellegűek. Azok, akik elvesztették a beszéd- vagy mozgásképességüket, visszakaphatnák a világgal való természetesebb interakció lehetőségét. A Neuralink már bemutatott olyan beültetett agy–számítógép interfészeket, amelyek lehetővé teszik a bénulással élők számára, hogy neurális jelekkel irányítsanak számítógépeket.

A Conduit jóval merészebb vállalása, hogy a hasznos agy–számítógép kommunikáció végül műtét nélkül is működhet. Ha a nem invazív rendszerek kisebbé és pontosabbá válnak, miközben kevesebb egyéni betanítást igényelnek, a technológia túlléphet az orvostudományon, és a számítógépekkel való interakció újabb módjává válhat.

Mi történik a mentális adatvédelemmel?

Az agy–AI kommunikáció adatvédelmi problémát is teremt. A böngészési előzmények, az üzenetek és a helyadatok rengeteg információt árulnak el az emberekről, az agyi aktivitás azonban egy lépéssel közelebb áll a forráshoz.

A neurális rendszerek végül olyan szándékokat vagy szavakat is kikövetkeztethetnek, amelyeket a felhasználó soha nem akart tartósan rögzíteni. Ki birtokolja ezt az információt? Felhasználhatják-e a vállalatok AI-modellek betanítására? Milyen körülmények között férhet hozzá valaki más?

Ezek a kérdések már a törvényhozókhoz is eljutottak. Colorado 2024-ben kiterjesztette adatvédelmi törvényét, hogy kifejezetten a neurális adatokra is kiterjedjen a védett biológiai adatok részeként; ezeket a központi vagy perifériás idegrendszer aktivitásának mérésével létrehozott információként határozta meg. A kutatók is foglalkoznak a problémával. A Texasi Egyetem csapata azt írta, hogy az agy–számítógép interfészeknek „tiszteletben kell tartaniuk a mentális adatvédelmet”.

Valóban olvasni fog az AI a gondolatainkban?

Az első széles körben használt agy–AI rendszerek valószínűleg nem fognak hasonlítani a tudományos-fantasztikus művek telepátiájára. Inkább a kommunikációra irányuló tudatos próbálkozásokat fordítják majd le, ahelyett hogy mindent feltárnának, amire valaki éppen gondol.

A billentyűzetek, az érintőképernyők és a hangasszisztensek ugyanazt a problémát oldják meg: az emberi szándékot olyasmivé alakítják, amit a számítógép megérthet. Ha az AI végül megtanulja ezt a szándékot közvetlenül az agyból dekódolni, a számítástechnika következő forradalma talán nem arról szól majd, mire képesek a gépek. Hanem arról, milyen keveset kell tennünk ahhoz, hogy utasítsuk őket.