Amikor a videóhívás már nem bizonyíték: Hogyan fenyegetik a deepfakes a kriptoszektort?

Volt idő, amikor a videohívások extra védelmet jelentettek a csalókkal szemben. Ha valakit élőben látott a képernyőn, azt feltételezte, hogy valódi személlyel beszél. A technológia azonban fejlődött - és ami nemrég még biztonságosnak számított, ma már nem garantálja a biztonságot.

Changpeng Zhao, a Binance korábbi vezérigazgatója felhívta a figyelmet egy új csalási hullámra, amely egyre nagyobb lendületet vesz: a valós idejű deepfake videó felhasználása a kripto közösség tagjainak megcélzására és kompromittálására. Zhao szerint hamarosan még a videóhitelesítés is értelmetlenné válhat. Ha egy arc és egy hang meggyőzően hamisítható, hogyan lehet bárki is biztos abban, hogy valójában kivel beszélget?

Loading...

A valódi támadások már nem ritkák

Ez nem csak egy hipotetikus fenyegetés. Mai Fujimoto japán kriptoinfluencer elvesztette a hozzáférést a Telegram és a Metamask tárcájához is, miután csatlakozott egy Zoom híváshoz egy olyan személy deepfake változatával, akiben megbízott. Rászedték, hogy kattintson egy "frissítés" linkre, miután nehezen hallotta a hangot. A híváshoz való csatlakozás előtt Fujimoto nem vette észre, hogy ismerőse Telegram-fiókját már feltörték.

"Elküldte nekem a linket, és arra utasított, hogy kövessek néhány lépést a hangbeállítások módosításához, és azt hiszem, ekkor történt a támadás a számítógépemre".

A Deepfake-támadások egyre gyakrabban célozzák meg a kriptovállalatok, alapok és tőzsdék alkalmazottait. Egy nemrégiben történt esetben a rosszindulatú szereplők egy kriptoalap vezetőinek adták ki magukat több Zoom-híváson keresztül, és meggyőzték az egyik alkalmazottat, hogy telepítse a szükséges szoftvert. Az eredmény: egy keylogger, képernyőfelvevő és a privát kulcsok ellopása.

Szinte mindent meg lehet hamisítani

A probléma az, hogy a digitális bizalom hagyományos modellje már nem működik. Egy arc, egy felhasználónév, egy hang - ezek ma már mind meggyőzően hamisíthatók. A modern deepfake algoritmusok nemcsak valakinek a hangszínét és arckifejezését képesek lemásolni, hanem valós időben alkalmazkodnak az illető reakcióihoz is. Ez azt jelenti, hogy a vizuális és hangkapcsolat már nem megbízható mutatója a hitelességnek.

Míg a vállalati környezetek még mindig megvalósíthatnak többszintű ellenőrzést - belső platformok, hozzáférési tokenek vagy tartalék megerősítő csatornák segítségével -, addig az informális beszélgetések és a személyes kommunikáció gyakran kizárólag a bizalomra támaszkodik. Pontosan ez teszi sebezhetővé a felhasználókat: valakinek a "hangja" vagy "arca" ismertsége egykor biztonságérzetet nyújtott, most azonban gyenge ponttá válhat.

A technológia még tovább lép. Néhány plugin már képes hiperrealisztikus arcokat generálni a videohívások során, szimulálva a szemmozgást, a pislogást és még a hangkésleltetést is - mindezt az élő beszélgetés illúziójának megteremtése érdekében. És ez az illúzió elég lehet ahhoz, hogy meggyőzzön valakit, hogy hozzáférést adjon vagy veszélyes műveletet hajtson végre anélkül, hogy bármit is gyanítana.

A kiberhigiénia többé nem opcionális

Zhao felhívása, miszerint soha ne telepítsünk nem hivatalos forrásból származó szoftvert, már nem csak egy általános emlékeztető - ez a kiberhigiénia alapkövetelménye. Egy olyan világban, ahol még a videohívások is kompromittálhatók, az egyetlen hatékony védelmet a kritikus gondolkodás és a világos digitális viselkedési protokollok jelentik.

Ez azt jelenti, hogy teljesen el kell kerülni:

- Bármilyen szoftver telepítése a privát üzenetekben kapott linkekről;

- jelszavak vagy kódok megadása videóhívás közben;

- a másodlagos megerősítő csatorna (például egy külön üzenet vagy egy másik platformon keresztül történő hívás) kihagyása.

Eközben a vállalatoknak belső személyazonosság-ellenőrzési irányelveket kell bevezetniük, még akkor is, ha a hang ismerősnek hangzik, viselkedésfigyelő eszközöket kell alkalmazniuk, és a csapatokat ki kell képezniük a megszemélyesítés jeleinek felismerésére.

Egyelőre nincs törvény, amely ezt előírná. A valóság azonban igen - és a hiba ára nemcsak az elvesztett pénzeszközökben, hanem a hírnévben és az üzletmenet folytonosságában is mérhető.