A Bitcoin védelme vagy a magántulajdon lefoglalása: Mi áll Jameson Lopp javaslata mögött

Jameson Lopp, a Casa technológiai igazgatója öt másik fejlesztővel együtt olyan javaslatot terjesztett elő, amely nemcsak a Bitcoin architektúráját, hanem a régóta fennálló, érinthetetlen örökölt címek fogalmát is átformálhatja. Az ötlet: megtiltani a tranzakciókat több elavult címtípusról, és gyakorlatilag "befagyasztani" a Bitcoin ezeken tárolt készletének egy részét. Az érintett alapok között lehet az összes forgalomban lévő BTC 25%-a - beleértve a Satoshi Nakamoto tulajdonának vélt 1 millió bitcoint is.

A kezdeményezés hivatalos célja, hogy megvédje a hálózatot az esetleges kvantumszámítógépes támadásoktól. Lopp kijelentése - "Ha nem frissíted a címedet, elveszíted a pénzed" - azonban egy sokkal mélyebb vitához nyitja meg az ajtót: van-e joga a közösségnek beavatkozni olyan érmékbe, amelyek több mint egy évtizede nem mozdultak, még akkor is, ha a tulajdonosok hallgatnak?

Olyan kód, amely nem öregszik jól?

A nemrégiben készült BIP-tervezetében Lopp kiemeli, hogy számos korai Bitcoin-cím - beleértve a P2PK és P2PKH formátumokat - olyan kriptográfiai módszerekre támaszkodik, amelyek a jövőben sebezhetővé válhatnak a kvantumtámadásokkal szemben. Ezek közé tartozik az ECDSA digitális aláírási algoritmus, amely a magánkulcsokat biztosítja, és az SHA-256, amelyet a tranzakciók érvényesítésére használnak.

Loading...

Elméletileg egy Shor algoritmusát futtató kvantumszámítógép egy ismert nyilvános kulcsból levezethetné a privát kulcsot - így olyan pénzösszegek feloldását is lehetővé tenné, amelyeket soha nem mozgattak. Ide tartoznak a legendás Satoshi-tárcák is, amelyek címeit azonosították, de 2010 óta érintetlenül maradtak. 2010 óta a Deloitte kutatása szerint az összes BTC mintegy 25%-át olyan címeken tartják, amelyek veszélybe kerülhetnek, ha a kvantumszámítástechnika jelentősen fejlődik. Ez az aggodalom áll Lopp javaslatának középpontjában: korlátozni kell az ilyen címekre irányuló tranzakciókat, és a következő öt év során fokozatosan elkölthetetlenné kell tenni a rajtuk lévő érméket.

Biztonság vagy zavarás?

A javaslat a mechanizmust "magánösztönzésként" fogalmazza meg - lényegében, ha nem akarod elveszíteni az érméidhez való hozzáférést, akkor helyezd át őket egy kvantum utáni biztonságos címre. Ez a logika azonban feltételezi, hogy a tulajdonos továbbra is aktív a hálózatban, rendelkezik a szükséges technikai ismeretekkel, és hajlandó együttműködni. Az elveszett tárcák esetében ez egyszerűen nem lehetséges. Ennek eredményeképpen a javasolt szabályok azt eredményeznék, hogy valaki más vagyonát befagyasztják a beleegyezése vagy részvétele nélkül.

Satoshi Nakamoto esetében a helyzet még ellentmondásosabb. Becslések szerint 1 millió BTC-je soha nem került át, de a nyomon követhető örökölt címeknek köszönhetően nyilvánosan látható marad. A jelenlegi árfolyamon ezek értéke meghaladja a 118 milliárd dollárt, ami elég ahhoz, hogy a Bitcoin megalkotója a világ tíz leggazdagabb embere közé kerüljön. A javaslat éppen ezeket az érméket kívánja öt évre "karanténba" helyezni - anélkül, hogy bármilyen bizonyíték lenne arra, hogy a tulajdonosuk egyáltalán életben van.

Loading...

Bár ez a beavatkozás biztonsági intézkedésnek van beállítva, alapvető kérdéseket vet fel a Bitcoin alapelvével kapcsolatban: "Nem a kulcsod, nem az érméid". Ha a privát kulcs nem változott, de a közösség úgy dönt, hogy az összegek már nem költhetők - továbbra is állíthatja-e a rendszer, hogy valóban decentralizált?

Kvantumpánik - túl korai?

Néhány pánikkeltő előrejelzés ellenére a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a mai kvantumszámítógépek közel sem képesek az ECDSA vagy az SHA-256 feltörésére. A jelenlegi prototípusok instabilitástól, korlátozott számítási teljesítménytől és magas hibaaránytól szenvednek. Az uralkodó konszenzus szerint még legalább egy évtizedbe telik, mire valódi fenyegetést jelentenek.

Mégis, a Lopphoz hasonló számok amellett érvelnek, hogy a proaktív felkészülés elengedhetetlen. Májusban rámutatott, hogy a kvantumrezisztens aláírásrendszerek általában sokkal nagyobbak - ami potenciális terhet jelent a blokklánc skálázhatósága szempontjából. Azt is hangsúlyozta, hogy a hagyományos címek nyilvános kulcsai már most is védtelenek, ami eleve sebezhetővé teszi őket.

Kinek áll érdekében - és hová vezet mindez?

Bár a BIP-javaslatot védőintézkedésként mutatják be, annak következményei messze túlmutathatnak a technikai biztosítékokon. Valójában a Bitcoin közösségnek ad felhatalmazást arra, hogy eldöntse, mely érmék "elég biztonságosak" ahhoz, hogy forgalomban maradjanak. Ez potenciálisan veszélyes precedenst teremt: az érmék korlátozhatók vagy megjelölhetők anélkül, hogy bármilyen jogsértés vagy konszenzus megsértése történne - egyszerűen a jövőbeni kockázat észlelése miatt.

Egy piaci dimenziót is figyelembe kell venni. Ha az örökölt érmék felhasználhatatlannak minősülnek, akkor a BTC forgalomban lévő kínálata gyakorlatilag zsugorodik. Ez hatással lehet a likviditásra, az ármegállapításra és a hosszú távú befektetői bizalomra. A másik oldalról viszont a szunnyadó tárcák befagyasztása - különösen a kiemelt jelentőségűeké - megszüntetheti a tartós bizonytalanságot, és csökkentheti a hirtelen piaci zuhanásoktól való félelmet.

Poszt-kvantum etika

A bitcoint olyan hálózatnak tervezték, ahol semmit sem lehet megváltoztatni minden csomópont beleegyezése nélkül. Ezért van az, hogy a protokoll legkisebb módosításai is gyakran évekig tartó vitát és egyeztetést igényelnek. De a Lopp's BIP nem csak egy technikai frissítésről szól - hanem arról, hogy újradefiniálja, ki férhet hozzá a BTC-készlet egy részéhez. Még ha a biztonsági aggályok vezérlik is, ez a központosított döntéshozatal felé való elmozdulást jelzi.

Ezért a valódi beszélgetés nem csak a kriptográfiáról, az algoritmusokról vagy a kvantumszámítástechnika elméleti áttöréseiről szól. Az alapvető kérdés az, hogy ki dönti el, mi számít biztonságosnak - és mi nem?

És ami ennél is fontosabb: ez a pillanat lehet, hogy a Satoshi által egykor megtestesített decentralizált vízió számára nem lesz visszaút?