Az európai bankok SRT-ügyletei növelik a hitelezési és piaci kockázatokat

Az európai bankok SRT-ügyletei növelik a hitelezési és piaci kockázatokat
Banki kockázatok nőnek

Az európai bankszektorban gyorsan terjednek azok a szintetikus kockázatátruházási ügyletek, amelyekkel a pénzintézetek külső befektetőkre viszik át hitelportfólióik nemteljesítési kockázatát. A konstrukciók tőkét szabadítanak fel új hitelezésre vagy osztalékfizetésre, de a piac koncentrációja és a zárt kockázati körök miatt egyre erősebb szabályozói és elemzői aggodalmak jelennek meg.

Kiemelések

  • Európában a Santander, a BNP Paribas és a Barclays vezetik az SRT-piacot, ahol ezek az ügyletek a tőkehatékonyságot javítják és hitelezést bővítenek.
  • S&P szerint a bankok tőkegazdálkodásának SRT-függősége miatt a befektetői kereslet csökkenése vagy kibocsátási költségemelkedés hitelezési visszafogást és eszközértékesítéseket okozhat.
  • Az EBA és az IMF figyelmeztetett a kockázati körök és tőkeáttétel növekedésére, mivel a piac koncentrációja stresszhelyzetben hirtelen árazási elmozdulást és hitelhezjutási nehézségeket eredményezhet.

Az SRT-piac növekedése és a banki ösztönzők

Portfolio.hu beszámolója szerint az úgynevezett SRT-ügyletek lehetővé teszik, hogy a bankok díjfizetés mellett befektetőkre hárítsák egy adott hitelportfólió várható veszteségi kockázatát, ezzel csökkentve a kockázattal súlyozott eszközeiket. A felszabaduló tőkét ezt követően új hitelek kihelyezésére vagy részvényesi kifizetésekre használhatják fel.

A június végi adatok alapján Európában a Santander számít a legnagyobb kibocsátónak, mögötte a BNP Paribas és a Barclays következik. A bankok motivációja a 2008-as pénzügyi válság óta érdemben átalakul, mert míg korábban ezek az ügyletek főként a tőkekorlátok enyhítését szolgálták, ma inkább a sajáttőke-arányos megtérülés javítását, a kockázati koncentráció kezelését és a hitelezés bővítését támogatják.

Szabályozói figyelmeztetések és hitelezési hatások

Az S&P elemzői szerint a gyorsan bővülő piac egyik fő kockázata a kényszerű tőkeáttétel-csökkentés lehet. Ha egy bank tőkegazdálkodása túlzottan függ ezektől a tranzakcióktól, akkor a befektetői kereslet gyengülése vagy a kibocsátások drágulása a hitelezés visszafogására, illetve eszközértékesítésre kényszerítheti a pénzintézeteket.

Az Európai Bankhatóság, EBA, már tavaly aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a bankok gyakran maguk finanszírozzák azokat a befektetőket, amelyek más pénzintézetektől vesznek át hitelkockázatot, így zárt kockázati körök alakulnak ki. A Nemzetközi Valutaalap, IMF, korábban szintén figyelmeztetett arra, hogy a bankok tőkeáttételt biztosítanak a hitelalapoknak más bankok hitelkockázathoz kötött kötvényeinek, CLN, megvásárlásához.

Bár a magasabb hozamok új szereplőket, köztük hagyományos alapkezelőket, biztosítókat és nyugdíjalapokat is a piacra vonzanak, a keresleti oldalt továbbra is néhány szakosodott hitelalap uralja. Az S&P szerint ez a koncentráció növeli annak esélyét, hogy egy stresszhelyzetben az árazás hirtelen elmozdul, ami közvetlenül ronthatja a bankok képességét újabb SRT-ügyletek kötésére, és ezen keresztül a reálgazdaság hitelhez jutását is szűkítheti.

Korábban azt vizsgáltuk, hogy az ESRB szerint az alapok tőkeáttétele miként fokozhatja a piaci feszültségeket az EU-ban, különösen a alternatív alapok kockázatai kapcsán.

Ez az anyag harmadik felek véleményét tartalmazhatja, a weboldalon található adatok és információk egyike sem minősül befektetési tanácsnak a Jogi nyilatkozatunk szerint. Bár szigorú Szerkesztői Integritást követünk, ez a bejegyzés tartalmazhat hivatkozásokat partnereink termékeire.