A vállalati energiatárolók új bevételi és költségcsökkentési szerepet kapnak Magyarországon

A vállalati energiatárolók új bevételi és költségcsökkentési szerepet kapnak Magyarországon
Új bevételi esély cégeknek

A vállalati energiatárolók megtérülése jelenleg akkor válik igazán versenyképessé, ha a cégek nemcsak a napelemes többlet eltárolására, hanem összetett energiamenedzsmentre és piaci rugalmassági szolgáltatásokra is használják őket. A modell a hálózati korlátok kezelését, az üzembiztonság javítását és az alternatív bevételi források megnyitását egyszerre célozza a magyar telephelyeken.

Kiemelések

  • A vállalati energiatárolók több bevételi forrást és költségcsökkentési lehetőséget kínálnak, főként optimalizált energiamenedzsment-rendszerekbe integrálva.
  • Az energiatárolók piacról való bevételét aggregátori közreműködés szükséges, miközben szétválasztott mérési pontok biztosítják a szabályos működést és elszámolást.
  • A megtérülési idő jellemzően 3,5-5 év, melyet jelentősen befolyásolnak a piaci árak, beruházási struktúrák és a vállalat fogyasztási profilja.

Komplex telephelyi energiamenedzsment épül a tárolókra

Portfolio.hu beszámolója szerint az előadásban az hangzott el, hogy az energiatárolók telepítése több, egymást erősítő üzleti célt szolgálhat a vállalatoknál. A megoldás növeli a megújulóenergia-termelés hasznosítását, mérsékli a leszabályozási veszteséget, és segíti a belső hálózat működését, például a lekötött teljesítmény csökkentésében, a teljesítménykorlátok kezelésében és a hálózati csúcsok kiegyenlítésében.

Az előadó szerint a tároló speciális esetekben részleges vagy teljes szünetmentes megoldásként is működhet, ami különösen a termelővállalatok számára fontos, ahol az üzletmenet folytonossága kritikus. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy önmagában az a beruházási logika, amely csak a napelemes rendszer többlettermelésének eltárolására épít, jelenleg nem feltétlenül biztosít megfelelő megtérülést.

A költségcsökkentési oldal a napon belüli villamosenergia-ármozgások kihasználására épül: a megfelelően vezérelt tároló olcsóbb időszakban veszi fel az energiát, majd azt később használja fel, vagy rugalmassági szolgáltatásként bocsátja rendelkezésre. Ha a helyben megtermelt energia nagyobb arányban hasznosul, a rendszerhasználati díjakon is további megtakarítás érhető el, miközben a vállalat mellékes bevételi lábat is építhet piaci szolgáltatásokon keresztül.

Ehhez azonban aggregátori szereplő bevonása szükséges, amely a tárolói kapacitást különböző piacokon tudja értékesíteni. A bemutatott modellben az energiakereskedő továbbra is a fogyasztáshoz szükséges villamos energiát biztosítja, míg az aggregátor a tároló piaci hasznosítását végzi, és a két szerep nem feltétlenül ugyanannál a piaci szereplőnél jelenik meg.

Hálózati korlátok és megtérülési feltételek

A bemutatott konstrukció egyik kulcseleme, hogy a tároló a telephely fogyasztásától részben függetlenül működtethető, miközben a közcélú hálózat felé nem történik nem engedélyezett kitáplálás. Ennek érdekében külön mérési pont választja el a tároló energiaáramlásait a telephely fő fogyasztásától, és egy virtuális mérési pont is megjelenik, amely a főmérés és a tároló külön mérése közötti különbséget számolja.

Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a telephely fogyasztása, a napelemes termelés és az energiatároló működése elszámolási és menetrendezési szempontból is elkülönüljön. A rendszer stabil működéséhez beruházóra, telepítőre, üzemeltetőre és folyamatos karbantartásra is szükség van, miközben az energiamenedzsment-rendszer, azaz az EMS figyeli a tároló állapotát, a hálózati viszonyokat, a fogyasztási adatokat és a napelemes termelést.

Az előadás szerint az alapszintű EMS-megoldások sok esetben nem elegendők az összetett vállalati rendszerekhez, ahol a tároló mellett napelemes termelés, telephelyi fogyasztás, vezérelhető berendezések és aggregátori adatszolgáltatás is megjelenik. Az energiatárolás ráadásul nem kizárólag akkumulátoros megoldást jelenthet, mert például egy hűtőház is képes lehet energia tárolására hőalapon, ha az olcsó vagy bőségesen rendelkezésre álló energia mellett a hűtési folyamat előrehozható.

A rendszer tervezésének egyik legfontosabb korlátja a telephely csatlakozási teljesítménye és fogyasztási profilja. A tároló nem vételezhet többet annál, mint amit a hálózati kapacitás és az aktuális fogyasztás megenged, a tárolóból történő betáplálás pedig csak addig értelmezhető, amíg a telephelyen tényleges fogyasztás van.

A megtérülésről az hangzott el, hogy általánosságban 3,5-5 éves időtávval lehet számolni, de ezt érdemben befolyásolják a piaci árak, a beruházási struktúra, a fogyasztási profil és a kapcsolódó bevételi lehetőségek. Az előadás fő következtetése szerint az energiatároló önmagában ritkán számít jó beruházásnak, komplex energiamenedzsment-rendszerbe illesztve viszont egyszerre teremthet költségmegtakarítást, üzembiztonságot, magasabb megújulóenergia-hasznosítást és új árbevételi lehetőséget.

Korábbi cikkünkben a vállalati villamosenergia-beszerzés időzítésének és a dinamikus optimalizációnak a jelentőségét jártuk körül a volatilis árkörnyezetben. Bemutattuk, hogy a negyedórás elszámoláshoz való alkalmazkodás, a spot piaci rugalmasság és a fogyasztási profil pontos tervezése érdemi költségelőnyt hozhat, különösen aggregátori-kereskedői megoldásokkal. Arra is kitértünk, hogy a helyszíni termelés és a tárolás összehangolása nemcsak megtakarítást, hanem kiegészítő bevételi lehetőségeket is teremthet az energiaintenzív cégeknek.

Ez az anyag harmadik felek véleményét tartalmazhatja, a weboldalon található adatok és információk egyike sem minősül befektetési tanácsnak a Jogi nyilatkozatunk szerint. Bár szigorú Szerkesztői Integritást követünk, ez a bejegyzés tartalmazhat hivatkozásokat partnereink termékeire.