Magyar vállalatok regionális lemaradása fékezi a növekedést

Magyar vállalatok regionális lemaradása fékezi a növekedést
Növekedést fékező lemaradás

A magyar gazdaság tartós növekedési problémáinak egyik kulcsa, hogy túl kevés hazai tulajdonú cég jut el olyan méretig, amely regionális terjeszkedést és érdemi termelékenységi felzárkózást tenne lehetővé. Békés Gábor közgazdász szerint a kiszámíthatóbb üzleti környezet, a versenyt kevésbé torzító támogatási rendszer és az AI gyors vállalati adaptációja segítheti a fordulatot.

Kiemelések

  • Magyarországon 2023-24-ben csak 30 magyar tulajdonú, nem tőzsdei vállalat haladta meg a 100 milliárd forintos árbevételt, és ezek közül mindössze öt alakult az elmúlt tíz évben.
  • A magyar cégek keleti nyitásának lehetőségei korlátozottak, mivel a 2015 utáni időszakban csökkent az Ázsiába exportáló vállalatok száma, miközben az összes exportáló cég száma 2023-ra 15%-kal nőtt.
  • Békés Gábor szerint az AI adaptáció és a normatív, könnyen elérhető támogatások növelhetik a versenyképességet, míg az egy ágazatra koncentrált állami beruházások munkaerő- és erőforráskorlátokat okozhatnak.

Regionális terjeszkedés és növekedési korlátok

Amint arról a Portfolio.hu interjúja beszámol, Békés Gábor, a CEU docense és a KRTK tudományos főmunkatársa úgy látja, a gazdasági élénküléshez elsősorban a bizonytalanság csökkentésére van szükség. Értelmezése szerint a vállalatok és a háztartások jelentős többletterhet viselnek a kiszámíthatatlan szabályozási környezet, a különadók, a hirtelen megjelenő jogszabályok és a piactorzító támogatások miatt, ami visszafogja a hosszabb távú tervezést és a beruházási hajlandóságot.

A közgazdász szerint a régiós termelékenységi versenyben Magyarország lemaradása egyre láthatóbb. A cikkben idézett 2023-24-es adatok alapján 30 olyan magyar tulajdonú, nem tőzsdei vállalat van, amelynek árbevétele meghaladja a 100 milliárd forintot, és ezek közül csak öt alakult az elmúlt tíz évben. Ezzel szemben cseh és lengyel cégek, például az Alza, a Packeta vagy az Allegro, már a magyar piacon is érzékelhető versenyelőnyt mutatnak.

Békés Gábor szerint a hazai cégek számára a leglogikusabb kitörési pont a régiós piacra lépés. Úgy véli, ha a magyar vállalatok nem nőnek meg akkorára, hogy erős pozíciókat szerezzenek a közép-európai piacokon, akkor a cseh, lengyel és román szereplők a magyar piacon erősödnek meg a hazai cégek rovására.

Az úgynevezett keleti nyitás esélyeit ugyanakkor korlátozottnak tartja. A részletes külkereskedelmi adatok alapján az Ázsiába exportáló magyar tulajdonú cégek száma a 2015-ös programhirdetés utáni időszakban csökken, miközben az exportáló cégek összlétszáma 2023-ra 15%-kal nő. Ennek oka szerinte az, hogy az ázsiai piacok ugyan gyorsan bővülnek, de a magyar cégek többsége túl kicsi ahhoz, hogy a távolság, a piacismeret hiánya, a jogi kockázatok és a terjeszkedési költségek mellett sikeresen építsen ott üzletet.

Versenyképességi eszközök és AI-adaptáció

Békés Gábor szerint a vállalati versenyképesség javításában nem a foglalkoztatásbővítést támogató, nagy összegű állami beruházásösztönzés a leghatékonyabb út. Inkább a képzés, az átképzés és az infrastruktúra fejlesztését tartja indokoltnak, miközben kockázatosnak nevezi, ha az állam nagyon nagy forrásokat koncentrál egyetlen ágazatra, például az akkumulátorgyártásra, olyan környezetben, ahol korlátozott a szabad munkaerő, az energia, a víz és a saját tőke.

A kkv-támogatásoknál a közgazdász a könnyebben hozzáférhető, alacsony adminisztrációjú és normatív rendszer felé mozdulna el. Érvelése szerint ha minden, előre rögzített feltételeket teljesítő cég azonos elvek szerint juthat fejlesztési forrásokhoz, az kevésbé torzítja a versenyt, mint a szelektív támogatások. Emellett fontosnak nevezi, hogy több vállalat lépjen tőzsdére, mert a nyilvános működés nagyobb átláthatóságot, fegyelmet és jobb vállalatirányítást kényszerít ki.

Az állam szerepét részben közvetettnek tartja, de kiemeli az infrastruktúra és a digitális állami rendszerek minőségét. Szerinte az állami adatvagyon megnyitása és a digitalizáció új üzleti lehetőségeket teremthet, ahogy erre példaként az észt digitális államot vagy egyes magyar rendszereket, köztük a választási adatközlést és az EESZT-t említi.

Az AI kapcsán Békés Gábor úgy látja, hogy a magyar és európai cégek számára nem a modellfejlesztés, hanem az adaptáció a fő feladat. Szerinte azok a vállalatok maradnak versenyben, amelyek az AI segítségével olcsóbban tudnak működni, vagy új termékeket és szolgáltatásokat hoznak létre. Hozzáteszi, hogy az AI valószínűleg inkább növeli a különbségeket a szervezetek között, mert a nyitott gondolkodású, jól képzett és kísérletezésre hajló cégek tudják gyorsabban kihasználni az előnyeit.

A gyakorlati vállalati bevezetésnél nem a teljesen decentralizált, sem a teljesen központosított megközelítést tartja célravezetőnek. Inkább kisebb, 5-15 fős szervezeti egységekben indított kísérletezést javasol, ahol az AI használata fokozatosan épül be a napi működésbe. Megítélése szerint az eszköz egyszerre jelent termelékenységi tartalékot és munkaerő-helyettesítési kockázatot, miközben növeli a keresletet a kritikus gondolkodásra, a projektmenedzsmentre és az emberközpontú szakmákra.

Korábbi cikkünkben Budapest pénzügyi és intézményi válságáról írtunk, amely a főváros mozgásterének szűkülésén keresztül az ország növekedési kilátásait és a régiós versenyben betöltött pozícióját is rontja. Bemutattuk, hogy a források apadása, a hitelminősítés romlása, valamint az állam és a város közötti stabil együttműködés hiánya a fejlesztések elmaradásához és a befektetői vonzerő gyengüléséhez vezethet.

Ez az anyag harmadik felek véleményét tartalmazhatja, a weboldalon található adatok és információk egyike sem minősül befektetési tanácsnak a Jogi nyilatkozatunk szerint. Bár szigorú Szerkesztői Integritást követünk, ez a bejegyzés tartalmazhat hivatkozásokat partnereink termékeire.