Magyarország és az EU ellátásilánc-kockázatai nőnek az energia- és technológiai függésben

Magyarország és az EU ellátásilánc-kockázatai nőnek az energia- és technológiai függésben
Nő az ellátásilánc-kockázat

Az európai ipari és kereskedelmi modell egyre inkább biztonságpolitikai kérdéssé válik, miközben az EU importjának nagy része továbbra is alacsony kockázatú kategóriába tartozik. A legsérülékenyebb termékcsoportokban ugyanakkor nő a koncentráció, ami különösen Magyarország számára jelent kitettséget az autóipar, az akkumulátorgyártás és az energiaimport miatt.

Kiemelések

  • 2024-ben az EU teljes importjának 7,5 százaléka számított magas sebezhetőségű, nehezen helyettesíthető terméknek, ezek értéke 128 milliárd dollár.
  • Magyarország 2023-ban és 2024 első három negyedévében az EU-ba érkező kínai beruházások legnagyobb részét vonzotta, főleg akkumulátorgyártásban, a debreceni CATL üzem 7,3 milliárd euróból 2026 második felétől indít tömeggyártást.
  • 2024-ben Magyarország energiaszükségletének felét importálta, 2025-ben a nettó energiaimport a GDP 2,6 százalékát tette ki, főleg Oroszországból származó olajjal és gázzal.

Az uniós kitettség szerkezete változik

Mint arról a Portfolio.hu beszámolt, Sinan Ülgen, a Carnegie Europe kutatója friss tanulmányában nemcsak az EU importfüggőségét, hanem a beszállítói kapcsolatok koncentrációját, helyettesíthetőségét és a termelési láncokra gyakorolt tovagyűrűző hatását is vizsgálja.

A tanulmány szerint 2019-ben az uniós importérték 88,7 százaléka tartozott a két alacsony sebezhetőségű kategóriába, ez az arány 2024-re 89,4 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan a magas sebezhetőségű és nehezen helyettesíthető termékek aránya 6,8 százalékról 7,5 százalékra nőtt, ami arra utal, hogy a rendszer egésze nem omlik össze, de több kritikus ponton szűkül a mozgástér.

A már egyértelműen magas kockázatú termékek importja 2024-ben 128 milliárd dollárt tett ki, az EU teljes behozatalának 4,62 százalékát. Ebből 47,6 milliárd dollár lítiumion-akkumulátorokra jutott, miközben az elektronikai termékek összességében 40,6 százalékos részt képviseltek a veszélyeztetett körben, és Kína az EU magas kockázatú elektronikai importjának több mint felét szállította.

A Carnegie 267 olyan, növekvő kockázatú terméket is azonosít az 5238 vizsgált árucsoportból, amelyeknél 2019 és 2024 között szűkült a beszállítói kör. Ezek importértéke 341 milliárd dollár volt, az összes uniós behozatal 12,2 százaléka, és különösen a hálózati kommunikációs eszközök, a villanymotorok és az adatfeldolgozó berendezések emelkedtek ki.

A geopolitikai megoszlás szintén kettős képet mutat. A stratégiai maghoz tartozó, politikailag közelebb álló országok 2024-ben 485 milliárd eurónyi nehezen helyettesíthető importot adtak, ami a kritikus ellátás 39 százaléka, miközben a politikailag távolabbi függőségi zóna, köztük Kína, India és Brazília, 462 milliárd euróval 37 százalékot képviselt, ebből Kína egyedül 25 százalékot.

Magyarország ipara három irányból kitett

Magyarországon a kockázat különösen erős, mert az ipar a bruttó hozzáadott érték 22 százalékát adja, az autóipar a GDP 5 százalékát és az export több mint ötödét képviseli, miközben az autó- és akkumulátorgyártás együtt a feldolgozóipar több mint 30 százalékát teszi ki. Az export 80 százaléka az EU-ba irányul, ezért a magyar modell egyszerre függ a nyugat-európai kereslettől és az ázsiai technológiai, illetve alapanyag-ellátástól.

A kínai tőke szerepe tovább erősíti ezt a szerkezetet. Az Európai Bizottság 2026-os országjelentése szerint Magyarország 2023-ban és 2024 első három negyedévében az EU-ba érkező kínai beruházások legnagyobb részét vonzotta, miközben az uniós kínai zöldmezős projektek értékének mintegy 85 százaléka az elektromosjármű-értéklánchoz kapcsolódott. A debreceni CATL 7,3 milliárd eurós üzeme 2026 második felében kezdi meg a tömeggyártást, a működő hazai akkumulátorgyártó kapacitást pedig a Bizottság 71,3 gigawattórára teszi.

Az energiaoldali függőség szintén jelentős. Magyarország 2024-ben energiaszükségletének felét importálta, 2025-ben pedig a nettó energiaimport a GDP 2,6 százalékát vitte el, ami a harmadik legmagasabb arány volt az EU-ban. Ugyanebben az évben az importált olaj több mint 90 százaléka és a gáz 74 százaléka Oroszországból érkezett, miközben az orosz fosszilisenergia-behozatal értéke elérte a GDP 2,1 százalékát.

A tanulmány és a bizottsági adatok alapján az iparpolitikai kihívás nem az általános leválás, hanem a sérülékeny pontok kezelése. A kutatás-fejlesztés, a hazai beszállítók erősítése, az újrahasznosítás, az energiatárolás, a stratégiai készletek és a több forrásra épülő alapanyag-beszerzés csökkentheti a függőséget egy olyan gazdaságban, ahol a nyersanyagimport-függőség 27,8 százalék, a körforgásos anyagfelhasználás aránya pedig csak 7,3 százalék.

Korábbi cikkünkben a magyar szélenergia-piac újraindítását célzó, kötelezően meghirdetett hálózati csatlakozási tendert foglaltuk össze, amelyben a vártnál erősebb beruházói érdeklődés miatt az első körben a tervezett 700 MW helyett közel 1000 MW új kapacitás kaphat csatlakozási lehetőséget. Bemutattuk azt is, hogy a 2030-ig évente ismétlődő pályázatok összesen 4000 MW új szélerőművi kapacitást céloznak, és a megvalósítás kulcsa a hálózatfejlesztés és az energiatárolás integrálása lehet.

Ez az anyag harmadik felek véleményét tartalmazhatja, a weboldalon található adatok és információk egyike sem minősül befektetési tanácsnak a Jogi nyilatkozatunk szerint. Bár szigorú Szerkesztői Integritást követünk, ez a bejegyzés tartalmazhat hivatkozásokat partnereink termékeire.