A forint értékállóságának kihívásai alakítják a magyar pénzügyi pályát
A forint története a hiperinfláció utáni stabilizációtól a rendszerváltás pénzügyi sokkjain át az eurózónán kívüli mai helyzetig rajzolja ki a magyar gazdaság egyik alapvető pályáját. Az írás azt mutatja be, hogy a nemzeti valuta értékét évtizedeken át nemcsak külső válságok, hanem a belső gazdaságpolitikai döntések és inflációs ciklusok is formálják.
Kiemelések
- Az 1991-es 35 százalékos inflációval összefüggő egyszeri nagy forintleértékelés után a pénzromlás hosszan csökkenő trendbe lépett.
- A 2001-es jegybanktörvény utáni erősödő euróizáció pénzügyi zavarokat okozott, majd devizahitel-válságot követően visszaforintosítás valósult meg.
- Magyarország 2022-2023-ban egy időre Európa inflációs élmezőnyébe került, miközben továbbra is az eurózónán kívül marad.
Történelmi fordulópontok a forint pályáján
A Portfolio.hu véleménycikke szerint a forint 1946-os bevezetését a pengő hiperinflációja és a háború utáni újjáépítés kényszere előzi meg. A stabilizáció sikerét a cikk azzal köti össze, hogy az új pénz kibocsátása a nyári betakarítással egy időben indul, így a lakosság számára közvetlenül érzékelhető áru- és élelmiszerfedezet társul az új valutához.A szöveg szerint a forint életének leghosszabb szakaszában szocialista valutaként működik, amelynek értékét nem piaci viszonyok, hanem a központilag szabályozott árak és a tervgazdasági intézményrendszer tartja fenn. Ez a rendszer ugyan mérsékli a nyílt inflációt, de közben hozzájárul a hiánygazdaság kialakulásához, miközben a részleges árliberalizáció és a külső adósság felhalmozódása már a késői szocializmusban is növeli a pénzügyi feszültségeket.
Az 1982-es IMF- és Világbank-csatlakozási kérelem a cikk értelmezésében új mérföldkő, mert a konvertibilitás irányába tereli a magyar monetáris rendszert. A piacgazdaságra való átállás később fokozatosan felszámolja a többes árfolyamokat és azokat az intervenciókat, amelyek korábban elszigetelik a forintot a teljes piaci értékítélettől.
Inflációs ciklusok és eurózónán kívüli helyzet
A cikk szerint a rendszerváltás utáni évtized a pénzügyi rendszer mély átalakulását hozza, amelyben a bankrendszer és a tőkepiac új alapokra kerül, miközben a forint jelentős leértékelési hullámokat él át. Az 1991-es egyszeri nagy leértékelést a szerző a legmagasabb, 35 százalékos inflációs évvel kapcsolja össze, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezt követően a pénzromlás üteme hosszabb távon csökkenő trendet követ.A húszezres bankjegy 2001 óta változatlanul a legmagasabb címlet, amit a cikk az egyszámjegyű infláció tartósabb időszakának és az elektronikus fizetési formák terjedésének jeleként értelmez. Ezzel együtt a 2001-es jegybanktörvény nyomán erősödő euróizáció később pénzügyi zavarokhoz vezet, majd a devizahitel-válság lezárása érdekében visszaforintosítás következik.
A szerző értékelése szerint a 2010-es években és a Covid-19 utáni helyreállítás idején ismét előtérbe kerülnek az inflációs kockázatok, Magyarország pedig 2022 és 2023 során egy időre Európa inflációs élmezőnyébe kerül. Az írás végkövetkeztetése az, hogy az ország tartósan köztes pozícióban marad, mert az Európai Unió tagja, de továbbra is az eurózónán kívül helyezkedik el.
Korábbi cikkünk az EUR/HUF devizapár technikai képét elemezte, és azt emelte ki, hogy rövid és középtávon erős vételi lendület támogatja az emelkedést, miközben a hosszabb távú trend a 200 napos mozgóátlag alatt továbbra is óvatosabb képet mutat. Az elemzés kulcsszinteket jelölt meg: 364 409 Ft körüli ellenállást és 361 557 Ft körüli támaszt, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő irányt egy tiszta kitörés vagy letörés erősítheti meg.
Legfrissebb EUR/JPY hírek
- Forex
- Crypto