A magyar energiarendszer jövőjét a hálózatfejlesztés prioritása alakíthatja
A hazai energiarendszer fejlesztéséről szóló szakmai vita egyre inkább arra összpontosít, milyen sorrendben érdemes megteremteni a nap-, szél-, atomenergia és a tárolás együttműködésének feltételeit. A fő kérdés nem az, melyik technológia élvez elsőbbséget, hanem az, hogy a villamosenergia-hálózat képes-e befogadni és továbbítani a megtermelt energiát.
Kiemelések
- Az MVM 184,8 milliárd forintos hálózatfejlesztési programja 1400 MW új megújuló kapacitás csatlakozását és a hálózat rugalmasságát növeli.
- A hálózatfejlesztést érdemes elsőként támogatni a korlátozott, például 100 milliárd forintos forrásokból, mert rendszerszintű eredménye kiemelkedő.
- A hálózatfejlesztés a magyar gyártó- és mérnöki kapacitásokat erősíti, míg a tárolási beruházások jelentős külföldi technológiai importot igényelnek.
Konferenciás vita a beruházási sorrendről
A Portfolio beszámolója szerint a konferencia szakértői egyetértenek abban, hogy a hazai villamosenergia-rendszer fenntartható működéséhez a nap- és szélenergia egyensúlyára, nagyobb hálózati rugalmasságra, valamint tárolási és szabályozási fejlesztésekre van szükség. A cikk ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a technológiák közötti választás helyett a rendszer egészének működése válik döntő szemponttá.A nap- és szélenergia termelési profilja részben kiegészíti egymást, mert nyáron a napenergia, télen pedig a szélenergia szerepe lehet erősebb. Az atomenergia ettől eltérő termelési karakterisztikával járul hozzá az ellátásbiztonsághoz, míg a tárolás az időben eltérő termelést és fogyasztást tudja közelíteni egymáshoz.
A szerző szerint azonban mindezt a villamosenergia-hálózat kapcsolja össze, ezért a hálózat nem egyszerűen egy további energiapolitikai elem, hanem az a fizikai infrastruktúra, amely nélkül a különböző termelők, tárolók és fogyasztók nem tudnak egyetlen rendszerként működni. Ha a hálózat nem tudja fogadni a megtermelt energiát, a rendelkezésre álló termelőkapacitás egy része kihasználatlan marad.
A cikk ezt háztartási példával is illusztrálja: magas hálózati feszültség esetén az inverter biztonsági okból lekapcsol, így a napelemes rendszer nem termel tovább. Ez a szerző értelmezése szerint nem egyedi fogyasztói probléma, hanem rendszerszintű veszteség, mert ilyenkor nemcsak a tulajdonos veszít, hanem az egyébként megtermelhető villamos energia is kiesik a rendszerből.
Hálózatfejlesztés és gazdasági hatás
A cikk felveti, hogy a hálózatfejlesztést és az energiatárolási támogatásokat azonos szempontok alapján kellene összevetni, például azzal, hány MW új kapacitás csatlakozását teszik lehetővé, mennyi korlátozott termelést szüntetnek meg, és mekkora rendszerszintű eredményt hoznak minden elköltött közpénz után. Az érvelés szerint ha korlátozott, például 100 milliárd forintos keret áll rendelkezésre, akkor elsőként a hálózat fejlesztése indokolt.Példaként az MVM már futó hálózatfejlesztési programja szerepel, amely 184,8 milliárd forintos beruházással a hálózat rugalmasságát és befogadóképességét növeli, és mintegy 1400 MW új megújuló villamosenergia-termelő kapacitás biztonságos csatlakozását célozza. A program nagy-, közép- és kisfeszültségű hálózati fejlesztéseket, új alállomásokat és transzformátorállomásokat, kapacitásbővítést, valamint digitális és szabályozási fejlesztéseket is magában foglal.
A szerző emellett a beruházások gazdasági szerkezetére is kitér. A háztartási akkumulátorok esetében jelentős lehet a külföldi, akár EU-n kívüli technológiai import aránya, miközben a hálózatfejlesztés nagyobb teret adhat a magyarországi gyártó- és mérnöki kapacitásoknak is.
Ennek illusztrálására a Siemens Energy csepeli üzemét említi, amely saját adatai szerint közel 650 embert foglalkoztat, és évente csaknem 10 ezer elosztótranszformátort gyárt. A cikk következtetése szerint a jövő energiapolitikai vitájában nem az lehet a fő kérdés, hogy melyik technológiát támogatják, hanem az, hogy a különböző technológiák együttműködéséhez melyik infrastruktúrát kell először kiépíteni.
Korábbi cikkünkben a magyarországi napenergia rekordarányának rendszerszintű következményeit elemeztük: augusztusban a naperőművek a belföldi áramtermelés 52,3%-át adták, ami egyszerre erősítette az ellátást és növelte a rendszerirányítás terheit. Arra is rámutattunk, hogy a gyors kapacitásbővülés mellől hiányzik az azonos ütemű szabályozható termelés és a teljes körű tárolási háttér, ezért a stabilitás egyre inkább rugalmassági fejlesztésektől függ.
Legfrissebb Company News hírek
- Forex
- Crypto