A Bitcoin bűn? Mit gondol az egyház a kriptovalutákról?

A pápa álláspontja megváltoztathatja a kriptovalutához való hozzáállást? Első pillantásra úgy tűnik, hogy az egyháznak semmi köze a kriptopiachoz. De az ilyen intézmények gyakran meghatározzák, hogy a társadalom mit tekint kockázatnak, spekulációnak vagy elfogadott normának. És ezért alakítják azt a környezetet, amelyben a kriptopénz vagy teret nyer, vagy ellenállásba ütközik.

Miért nem fogadták el az egyházak a kriptopénzeket?

A Bitcoin létezésének korai szakaszában az egyházak nem tekintették a kriptopénzeket sem új etikai kihívásnak, sem pedig полноценный pénzügyi eszköznek. A 2010-es évek első felében főként elszigetelt gyakorlati kísérleteken keresztül jutott be a vallási szférába, leggyakrabban adományok formájában. Figyelemre méltó korai példa erre a londoni anglikán egyházközség, a St Martin-in-the-Fields, amely 2014 februárjában kezdett el BTC-adományokat elfogadni.

A kriptopénzről egyházi körökben kialakult első массовое benyomást azonban nem az adományok, hanem a 2017-es boom alakította - az ingadozással, a csalásokkal és azzal az érzéssel együtt, hogy a piac a gyors meggazdagodás logikája szerint működik. Ekkor jelentek meg az első határozott állásfoglalások a nagy vallási intézmények részéről. 2017. december 4-én a török Diyanet kijelentette, hogy a nagyfokú bizonytalansággal, a megtévesztés kockázatával és az indokolatlan meggazdagodással járó kriptopénzügyletek nem tekinthetők megengedhetőnek. 2017. december 28-án az egyiptomi Dar al-Ifta tiltottnak nyilvánította a Bitcoin-tranzakciókat, a gazdaságra gyakorolt károkra, a piac instabilitására, a jogi védelem hiányára és a túlzott bizonytalanságra hivatkozva.

A katolikus világban a reakció kezdetben visszafogottabb, de még mindig óvatos volt. A Vatikán nem sietett a kriptopénz intézményi bizalmat adni, és amikor a Szentszék nyilvánosan foglalkozott a témával, azonnal a kockázatokat hangsúlyozta. 2021 októberében a Vatikán képviselője egy ENSZ-platformon beszélt az ellenőrizetlen digitális fizetésekről, a megfelelő azonosítás hiányáról, valamint a szabályozatlan kriptovaluták migránscsempészetben és más bűnözői konstrukciókban való használatának kockázatairól. Az ilyen kijelentések hatékonyan szolgáltak a hívek figyelmeztetéséül a kriptopénzek használatától.

Más szóval, az egyház kezdeti válasza nagyrészt védekező volt. A kriptovalutával kapcsolatos korai pozitív interakciók léteztek, de ezek helyi és gyakorlati jellegűek voltak. A nagyobb vallási központok kezdetben a spekuláció, a megtévesztés, a jogi bizonytalanság és a társadalmi kockázat tereként értelmezték ezt az új valóságot. Ebből a kiindulópontból alakult ki a kriptopénzről szóló teljes későbbi egyházi diskurzus.

Hogyan kezdett fokozatosan megváltozni az egyház hozzáállása

A változás nem akkor kezdődött, amikor az egyházak hirtelen hittek a kriptopénzben, hanem amikor megtanulták elválasztani magát a technológiát a körülötte lévő spekulatív zajtól. Ha a korai reakciók szinte teljes egészében negatívak voltak is, idővel egy másfajta megközelítés alakult ki egyházi körökben: nem az eszköz teljes elutasítása, hanem egy olyan forma keresése, amelyben a kriptopénz kontrolláltan, átláthatóan és a gyors pénz kultusza nélkül működhet.

Ez leginkább a katolikus példán látható. Míg 2021-ben a Vatikán csak fenyegetésként beszélt a blokkláncról, addig 2024-ben a Vatikáni Apostoli Könyvtár az NTT DATA-val közösen elindított egy Web3 projektet, amelyben a felhasználók a kezdeményezés népszerűsítésével vagy adományozással egy nem átruházható NFT-t kaptak kulcsként, amellyel hozzáférhettek egy digitalizált kéziratgyűjteményhez. Ez egy rendkívül szemléletes váltás: a fenyegetés nyelvétől a technológia ellenőrzött használata a kultúra, a közösség és az intézményi támogatás érdekében.

Loading...

A tweetet a szerző törölte.

De mi mindent elmentettünk 🙂.

Még ennél is fontosabb, hogy a szemléletváltás nemcsak a szimbolikus projektekben, hanem a pénzügyi gyakorlatban is megnyilvánult. A washingtoni római katolikus érsekség már nem csupán engedélyezi a kriptovaluta-adományokat, hanem világosan leírja, hogyan kell kezelni azokat. Minden adományt azonnal átváltanak amerikai dollárra, az adományozókat KYC és pénzmosás elleni eljárásoknak vetik alá, és névtelen adományokat nem fogadnak el. Más szóval, a kriptopénz nem a szabályoktól való mentesség ideológiájaként vált elfogadhatóvá, hanem csak egy újabb fizetési eszközként, szigorúan meghatározott keretek között.

Hasonló elmozdulás látható a szélesebb katolikus környezetben is. A Catholic Relief Services nemzetközi humanitárius szervezet az Egyesült Államokban ma már aktívan népszerűsíti a kriptopénz-adományozást, mint a jótékonysági célú támogatás hatékony módját, elmagyarázva, hogy az adományozók számára ez az ajándékozott eszköz teljes piaci értékelését és a tőkenyereségadó elkerülését jelentheti. Más szóval, az egyház már nem a kriptopénz puszta létezésével vitatkozik, hanem integrálja azt a jótékonyság, az elszámoltathatóság és az adójóváírás megszokott logikájába.

A protestáns környezetben a gyakorlati elfogadás felé fordulás még korábban bekövetkezett. Az Egyesült Államok nyugati részén az Üdvhadsereg már 2020 decemberében elindította az első "kripto vízforralót", amely lehetővé teszi a közvetlen adományozást Bitcoinban és Ethereumban. A váltást azonban itt sem a digitális pénz romantikája, hanem nagyon is praktikus megfontolások vezérelték: az új adományozói bázis szükségessége, az adománygyűjtés kényelme válság idején, valamint a kriptopénzeket elfogadó, azokat értékesítő és a szervezetnek hagyományos pénzt utaló közvetítők alkalmazása. Ez ismét rávilágít az új egyházi logika alapelvére: nem a kockázatot kell belsőleg megtartani, hanem az eszközt az infrastruktúra és az ellenőrzés révén háziasítani.

Még ott is, ahol az egyházi intézmények nem váltak a kriptopénz nyílt támogatóivá, maga a beszélgetés hangneme megváltozott. Kezdetben úgy hangzott, mint egy homályos és veszélyes zónára való figyelmeztetés. Most egyre inkább úgy hangzik, mint egy sor feltétel: átláthatóvá lehet-e tenni ezt az eszközt, lehet-e csökkenteni az anonimitást, el lehet-e választani az adományokat a spekulációtól, és a technológiát a bűnös felhasználástól. Ez a váltás lényege. Az egyház nem annyira elfogadta a kriptopénzeket, mint inkább elismerte, hogy foglalkoznia kell velük - de csak a saját feltételei szerint.

Hogyan befolyásolja az egyház a kriptopiacot?

Számít tehát, hogy az egyház pontosan hogyan tekint a kriptopénzre? Első pillantásra - nem igazán. Nem kereskedik tőzsdéken, és nem mozgatja a grafikonokat. A gyakorlatban azonban álláspontja befolyásolhatja mind a piaci hangulatot, mind a valós pénzmozgásokat.

Először is a bizalmon keresztül. Ha a nagy egyházi intézmények elfogadhatónak ismerik el a kriptopénzeket, akkor azok automatikusan kevésbé kockázatossá válnak a széles közönség számára. Ez nem változtatja meg azonnal az árakat, de megváltoztatja az emberek hajlandóságát arra, hogy belépjenek a piacra.

Másodszor, a pénzen keresztül. Az egyház nemcsak erkölcsi tekintély, hanem egy nagy pénzügyi rendszer is, amelynek állandó adományáramlásai vannak. Ha akár a nagyobb felekezetek egy része is elkezdi szisztematikusan elfogadni a kriptopénzeket, vagy bizonyos eszközöket "elfogadhatónak" jelöl ki, az stabil beáramlásokat hozhat létre. A hívők ezekben az eszközökben fognak adományozni, és ez már nem szimbolikus, hanem kézzelfogható keresletforrást jelent.

Harmadszor, az intézményi viselkedésen keresztül. A Vatikán már működik a pénzügyi piacokon, és nem nehéz elképzelni egy olyan forgatókönyvet, amelyben egyes intézmények kísérletezni kezdenek a kriptoeszközökkel - nem feltétlenül spekulációként, hanem új eszközosztályként vagy akár infrastruktúraként. A bányászat vagy a blokkláncprojektekben való részvétel hosszú távon már ma is kevésbé tűnik egzotikusnak, mint néhány évvel ezelőtt.

Egy másik pont azonban sokkal fontosabb. Még ha az egyház a nyitottabb elfogadás irányába is mozdul el, szinte biztosan nem a teljes kriptotérséget fogja támogatni, hanem csak annak "biztonságos" szegmensét. Átlátható eszközök, világos infrastruktúra, ellenőrzés és az anonimitás hiánya - más szóval a piacnak azt a részét, amely már a szabályozás felé halad.

Egy kereskedő számára ez valami egyszerűt jelent. A Vatikán vagy más nagy felekezetek teljes elismerése nem feltétlenül fog hirtelen rallyt indítani, de a bizalmat és a tőkét újraeloszthatja a piacon belül. Egyes eszközök további legitimitást és stabil beáramlást nyernek, míg mások nagyobb nyomás alá kerülhetnek.

Végső soron ma már nem az a kérdés, hogy az egyház "elfogadja-e a kriptopénzeket". A kérdés az, hogy melyik kriptopénzt fogja elfogadhatónak tekinteni. És amikor ez a döntés végül nyilvánosan megszületik, a piac nem egy rövid távú impulzust, hanem egy új bizalmi hierarchiát fog kapni.