Az EKB a bankpiaci integrációt és az arányos felügyeletet szorgalmazza Európában

Traders Union
Minden hír
Központi bankok
EKB bankpiaci integráció

Minden hír

Vezető hírek

Szerkesztők kedvencei

Részvények

Kriptovaluták

Gazdaság

Devizák

Árupiacok

Üzlet és vagyon

Piaci hangok

Olga Shendetskaya

20.10.2026

Az EKB a bankpiaci integrációt és az arányos felügyeletet szorgalmazza Európában — Az EKB ösztönzi a banki reformot

Az európai bankok ellenállóbb szabályozási keretrendszerben működnek, de a megfelelési költségekről és a versenyképességről szóló vita továbbra is központi kérdés az ágazatban. Az Európai Központi Bank szerint az egyszerűsítésnek a mélyebb piaci integrációval párhuzamosan kell előrehaladnia, nem pedig az euróövezet prudenciális standardjainak gyengítésével.

Kiemelések

Az EKB Frank Eldersona támogatja az egyszerűsített szabályozási küszöbérték 5 milliárd euróról 10 milliárd euró eszközértékre emelését, amellyel további 150 bank kerülhetne enyhébb megfelelési rendszerbe.
Elderson szerint nem a szabályozás, hanem a piaci széttagoltság akadályozza leginkább az európai bankok versenyképességét; a belső piac, a bankunió és az európai betétbiztosítási rendszer kiteljesítését szorgalmazza.
Az EKB október végéig konkrét, MI-vel kapcsolatos kiberbiztonsági védelmi cselekvési terveket vár a bankoktól, kiemelve a modellfüggőségből, az adatminőségből és a felhőalapú koncentrációból fakadó kockázatokat.

Ezt a cikket az eredetiből fordítottuk. Olvassa el tudósítónk eredeti változatát itt.

Az EKB az egyszerűbb, kockázatalapú szabályok mellett érvel

Az Európai Központi Bank beszámolója szerint Frank Elderson igazgatósági tag úgy véli, a válság utáni szabályozás költségei továbbra is indokoltak, mivel a 2008-as válság által okozott pénzügyi és társadalmi károk messze meghaladták a bankokra rótt terheket. Szerinte az európai hitelezők ma jobban tőkésítettek, erősebb likviditási pozíciókkal rendelkeznek, és átlagosan jövedelmezőbbek, mint hosszú évek óta bármikor.

Elderson szerint a felügyelet részben azért vált összetettebbé, mert a bankok jelentősen különböznek egymástól, és kockázatok szélesebb körével szembesülnek, beleértve a geopolitikai feszültségeket, a kiberfenyegetéseket, az éghajlati és természeti kockázatokat, valamint a mesterséges intelligenciát. Úgy érvel, hogy az összetettséget nem szabad önmagáért célként kezelni, hozzátéve, hogy a felügyeletek már csökkentették az adatszolgáltatási kötelezettségeket és felgyorsították a folyamatokat, ugyanakkor az egyszerűsítés nem válhat deregulációvá.

Az arányosságról szólva kijelenti, hogy a jelenlegi keretrendszer már most is enyhébb elbánást biztosít a kis és nem összetett intézmények számára, amelyek a nagybankoktól megkövetelt adatok legfeljebb 30%-át jelentik. Hozzáteszi, hogy e kategória teljes eszközértékének küszöbértékét 5 milliárd euróról 10 milliárd euróra emelve mintegy 150 további bank kerülhetne az egyszerűsített rendszerbe, miközben a szabályozói felülvizsgálatok közötti hosszabb időszakok és a már meglévő stressztesztadatok szélesebb körű újrafelhasználása is enyhíthetné a kisebb hitelezők megfelelési terheit.

Elderson szerint minden további egyszerűsítésnek az egyes bankok kockázati profiljához kell igazodnia, és nem gyengítheti az olyan alapvető prudenciális standardokat, mint az irányítás, a kockázatkezelés, a tőke, a likviditás és az ellenálló képesség. Azt is mondja, hogy az arányosabb megközelítés lehetővé tenné a felügyeletek számára, hogy erőforrásaikat a pénzügyi stabilitást fenyegető legjelentősebb veszélyekre összpontosítsák.

A széttagoltság, az MI és a nem banki kapcsolatok alakítják a versenyképességi kockázatokat

Elderson a szabályozás helyett a széttagoltságot nevezi meg az európai bankok nemzetközi versenyképességének fő akadályaként. Szerinte a teljesen integrált bankpiac hiánya megakadályozza a hitelezőket abban, hogy kihasználják a méretgazdaságosság előnyeit, javítsák a tőke- és likviditásallokációt, valamint bővítsék határokon átnyúló tevékenységüket az európai gazdaságban.

A belső piac, a megtakarítási és beruházási unió, valamint a bankunió kiteljesítését szorgalmazza, beleértve egy európai betétbiztosítási rendszert is. Véleménye szerint a jogi keretrendszerek, a fizetésképtelenségi szabályozások és a fogyasztóvédelmi szabályok közötti különbségek továbbra is indokolatlanul költségessé teszik a határokon átnyúló banki tevékenységet, amikor Európának jelentős beruházásokra van szüksége az energiaátmenet, az éghajlati és természeti kihívások, valamint a demográfiai nyomás kezeléséhez.

A globális szabályozással kapcsolatban Elderson kijelenti, hogy a Basel III-nak kellene maradnia a banki szabályok közös viszonyítási pontjának, amellett érvelve, hogy a bankoknak hatékonyság, innováció és kockázatkezelés, nem pedig gyengébb standardok alapján kell versenyezniük. Figyelmeztet, hogy az 1. pillér követelményeinek enyhítése nem szüntetné meg a kockázatot, hanem a terhek nagyobb részét a szabályozásról a felügyeleti beavatkozásra helyezhetné át.

Azt is kijelenti, hogy az MI egyszerre teremt lehetőségeket és új sérülékenységeket a bankok számára, különösen a kiberbiztonság, a modellfüggőség, az adatminőség és a felhőszolgáltatókhoz kapcsolódó koncentrációs kockázat terén. Elderson megjegyzi, hogy az EKB júliusban arra kérte a bankokat, vizsgálják felül az MI-vel kapcsolatos fenyegetésekhez kötődő kiberbiztonsági védelmüket, IT-költségvetésüket és létszámukat, és október végéig konkrét cselekvési terveket vár.

A bankok közvetlen MI-használatán túl szerinte a felügyeletek szorosan figyelik a hitelezők és a nem banki pénzügyi szereplők közötti kapcsolatokat is, beleértve a private creditet. Bár a piaci alapú finanszírozás segítheti Európa stratégiai prioritásainak finanszírozását, figyelmeztet, hogy a kockázatok nem feltétlenül hagyják el a bankrendszert, amikor a hitelezés azon kívülre kerül, mivel rejtett koncentrációk épülhetnek ki a bankok, a private credit szolgáltatók és a vállalati hitelfelvevők átfedő kitettségei révén.

Korábbi, a Bank of England „bare metal” helyreállítási tervezésre vonatkozó felhívásáról szóló cikkünkben elmagyaráztuk, miért szeretnék a felügyeletek, hogy a bankok akkor is képesek legyenek helyreállítani a kritikus szolgáltatásokat, ha az alapvető rendszerek sérülnek. Rámutattunk, hogy az MI növeli a kibertámadások léptékét és összetettségét, ami arra készteti a szabályozókat, hogy a pénzügyi rendszer egészében erősebb, teljes körű ellenálló képességet és helyreállítási kapacitásokat követeljenek meg.

Ez az anyag harmadik felek véleményét tartalmazhatja, a weboldalon található adatok és információk egyike sem minősül befektetési tanácsnak a Jogi nyilatkozatunk szerint. Bár szigorú Szerkesztői Integritást követünk, ez a bejegyzés tartalmazhat hivatkozásokat partnereink termékeire.

Tetszett a cikk?