Az MNB-alapítványok ügye szabályozási és elszámolási kockázatokat tár fel

Traders Union
Minden hír
Pénzügyi hírek
MNB-alapítványok szabályozási kockázatai

Minden hír

Vezető hírek

Szerkesztők kedvencei

Kriptohírek

Pénzügyi hírek

Devizák

Piaci hangok

Szabályozói hírek

Sholanke Dele

Tegnap

Az MNB-alapítványok ügye szabályozási és elszámolási kockázatokat tár fel — MNB-alapítványok kockázatai

Az MNB-alapítványok körüli vita nemcsak az eltűnt vagyonnal, hanem a 2014-es létrehozás jogi, számviteli és gazdaságpolitikai hátterével is összefügg. A véleménycikk szerint a jegybanki nyereség kezelésére kialakított szabályozás és a könyvelési megoldások lehetővé tették, hogy jelentős közpénz kerüljön az államháztartáson kívülre az államadósság csökkentése helyett.

Kiemelések

Az MNB vezetése a 2013-as törvénymódosítás után 245 milliárd forint realizált árfolyamnyereséget irányított alapítványokba, a szerző szerint államháztartás helyett.
A 2016-os MNB Felügyelőbizottsági beszámoló jogszerűnek minősítette az alapítványi konstrukciót, de a társadalmi felelősségvállalás közvetlenül nem vezethető le a jegybanktörvényből.
A cikk szerint egyes tranzakciók mesterségesen növelték a jegybanki eredményt, ezért parlamenti vizsgálatot és a jegybanki eredmény felosztás szabályainak felülvizsgálatát javasolják.

Jogszabályi háttér és alapítványi konstrukció

A Portfolio oldalon megjelent véleménycikk szerint a 2013-ban módosított jegybanktörvény olyan jogi keretet teremtett, amely az MNB vezetésére ruházta át az eredmény felosztásáról szóló döntést, elvonva ezt a jogot az államtól mint tulajdonostól. A szerző ezt a jegybanki függetlenség indokolatlan kiterjesztéseként írja le, amely szerinte megnyitotta az utat az alapítványok 2014-es létrehozása és feltőkésítése előtt.

A cikk részletesen idézi az MNB 2014-ben közzétett Alapokmányát, amely a jegybank gazdálkodási függetlenségére hivatkozva a közjót szolgáló támogatások és alapítványi célok finanszírozását is lehetségesnek tekintette. Az írás állítása szerint a jegybank vezetése a realizált árfolyamnyereség közel felét, 245 milliárd forintot irányított alapítványokba, miközben ez az összeg a szerző értelmezése alapján inkább a költségvetést, azon keresztül pedig az államadósság csökkentését szolgálhatta volna.

A szerző felidézi az MNB Felügyelőbizottságának 2016-os beszámolóját is, amely jogszerűnek tekintette az alapítványok létrehozását és a ráfordításként történő elszámolást. Ugyanakkor a beszámolóban szerepel egy olyan megállapítás is, hogy a társadalmi felelősségvállalás közvetlenül nem vezethető le a hatályos jegybanktörvényből, ezt a véleménycikk a konstrukció egyik kulcsfontosságú ellentmondásának tekinti.

Árfolyamnyereség, államháztartási hatás és reformjavaslatok

Az írás külön kitér arra, hogy a 2014-ben kimutatott realizált árfolyamnyereség makrogazdasági szempontból nem jelentett olyan szabadon elkölthető többletforrást, amely alapítványi célokra fordítható lett volna. A szerző szerint a jegybanki nyereséggel szemben más belföldi szereplőknél, köztük a devizaadósságot törlesztő államháztartásnál és a háztartásoknál, árfolyamveszteség jelentkezett, ezért a konszolidált állami pozícióban nem keletkezett ekkora valós nyereség.

A cikk azt is felveti, hogy a realizált árfolyamnyereség mértékét egyes, korábban megjelent elemzések szerint olyan tranzakciók növelhették, amelyek során az MNB az indokoltnál több devizát adhatott el, majd visszavásárolhatta azt. A szerző szerint ezt a kérdést egy parlamenti vizsgálatnak is tisztáznia kellene, mert ennek nyomán az is kiderülhet, hogy az alapítványi források mögött részben mesterségesen növelt jegybanki eredmény állt.

A véleménycikk összegzése szerint a probléma rendszerszintű, mert a jelenleg is hatályos 2013-as jegybanktörvény formálisan lehetőséget adott az ilyen döntésekre. A szerző ezért a szabályozás felülvizsgálatát javasolja, beleértve azt, hogy az MNB eredményének felosztásáról ismét az állam dönthessen, valamint hogy a realizált árfolyameredmény felhasználási szabályait és a jegybank gazdálkodási önállóságának határait egyértelműbben rögzítsék.

Korábbi cikkünkben a csökkenő állampapírhozamok és a forint erősödésének költségvetési hatását vettük végig, különös tekintettel az államadósság kamatkiadásaira és a tőketörlesztésre. Arra is rámutattunk, hogy a kedvezőbb hozam- és árfolyamkörnyezet 2026-ban akár százmilliárdos nagyságrendű megtakarítást hozhat, ami érdemben javíthatja a büdzsé mozgásterét a következő években.

Ez az anyag harmadik felek véleményét tartalmazhatja, a weboldalon található adatok és információk egyike sem minősül befektetési tanácsnak a Jogi nyilatkozatunk szerint. Bár szigorú Szerkesztői Integritást követünk, ez a bejegyzés tartalmazhat hivatkozásokat partnereink termékeire.

Tetszett a cikk?