A magyar víziközmű-hálózat romló állapota növeli a nyári ellátási kockázatokat

Traders Union
Minden hír
Pénzügyi hírek
Víziközmű-hálózat nyári kockázatai

Minden hír

Vezető hírek

Szerkesztők kedvencei

Kriptovaluták

Pénzügyi hírek

Devizák

Piaci hangok

Szabályozó hatóságok

Központi bankok

Sholanke Dele

1 órával ezelőtt

A magyar víziközmű-hálózat romló állapota növeli a nyári ellátási kockázatokat — Nyári vízellátás veszélyben

A magyar lakossági vízfogyasztás az elmúlt évtizedben újra emelkedni kezd, miközben a víziközmű-hálózat állapota tovább romlik a kánikulai időszak előtt. A növekvő locsolási igény, az alacsony vízdíjak és a forráshiányos infrastruktúra együtt egyre nagyobb terhet rak a szektorra.

Kiemelések

A magyar víziközmű-hálózat közel 80 százaléka kritikus állapotú, a csőtörések száma exponenciálisan nő a MEKH adatai szerint.
A 30 ezer milliárd forintos pótlási értékű infrastruktúra évi 450 milliárd forintos felújítási igényt jelentene 50 éves amortizációval, miközben forráshiány tapasztalható.
Az elmúlt évtizedekben a hálózat megújulási rátája csak 1-2 ezrelék volt, így a jelenlegi ütemben a teljes csere 300-500 évig tartana.

Fogyasztási trendek és árjelzések

Portfolio.hu beszámolója szerint Kovács Károly arra hívja fel a figyelmet, hogy az egy főre jutó lakossági vízfogyasztás a kilencvenes évek napi 200 literes szintjéről hosszú idő alatt 100 liter alá csökkent, az elmúlt tíz évben azonban ismét növekedésnek indul. A szakember ezt részben a 2012-es vízdíjbefagyasztással és a 10 százalékos rezsicsökkentéssel magyarázza, miközben az azóta mért csaknem 100 százalékos infláció és a magasabb reálbérek miatt a vízdíj súlya a háztartási költségvetésben 1 százalék alá esik.

A fogyasztás emelkedését a nyári locsolás is hajtja, mert sok háztartás vezetékes ivóvizet használ kerti öntözésre és a lakókörnyezet hűtésére. A szakember szerint különösen pazarló gyakorlat, amikor burkolt felületeket locsolnak hőmérséklet-csökkentés céljából, noha az esővíz visszatartása részben kiválthatná a hálózati víz használatát.

A csapadékvíz elvezetése további szerkezeti problémát jelent, mert a települési csatornahálózatok kiépülésével sok helyen a szennyvízcsatornába vezetik a csapadékvizet, esetenként illegálisan. Ennek következtében nemcsak a Duna-Tisza közén, hanem más térségekben is több méterrel csökken a talajvízszint, és olyan települések is érintettek, ahol a korábbi ásott kutak mára kiszáradnak.

A szakember szerint a vízkészlet ára továbbra sem tükrözi a szűkösséget. Az ipari és lakossági felhasználásnál a vízkészletjárulék köbméterenként 9 forint, ami egy 400 forintos vízdíjnak még a 2 százalékát sem éri el, míg a mezőgazdasági öntözésben ez a tétel gyakorlatilag nulla forint.

Felújítási hiány és ágazati kockázatok

A hálózat műszaki állapota közben tovább romlik, és a szakember szerint pozitív fordulatról nem lehet beszélni. A csőtörések száma nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő, miközben a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, MEKH, adatai alapján a mintegy 80 ezer kilométeres vezetékhálózat közel 80 százaléka kritikus állapotban van.

A felújítás és csere a tulajdonosok, vagyis az önkormányzatok és az állam feladata lenne, ám a rekonstrukcióhoz jelenleg egyik oldalon sincsenek érdemi források. A nagyjából 30 ezer milliárd forintos pótlási értékű infrastruktúra megújítása 50 éves élettartammal számolva évente mintegy 450 milliárd forintot igényelne, ami nagyjából a hazai víziközmű-szektor teljes éves árbevételével egyezik meg.

Még 100 éves élettartammal számolva is évi 300 milliárd forintos igény adódik, miközben az elmúlt évtizedekben a hálózat megújulási rátája csak 1-2 ezrelék volt. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi ütem mellett a teljes vezetékrendszer cseréje átlagosan 300-500 évig tartana, ami a nyári csúcsfogyasztás idején különösen élesen mutatja meg az ágazat pénzügyi és működési sérülékenységét.

Korábbi cikkünk az IMD 2026-os versenyképességi jelentése alapján bemutatta, hogy Magyarország összességében visszacsúszott a rangsorban, és a négy fő pillér mindegyikében romlás látszik, különösen az üzleti hatékonyság és az alapinfrastruktúra területén. A jelentés a kiszámíthatóbb kormányzást, a hiány mérséklését és az uniós források biztosítását emelte ki fő kihívásként, amelyek a beruházási környezeten és a hosszabb távú növekedési potenciálon keresztül az infrastruktúra megújításának esélyeit is befolyásolják.

Ez az anyag harmadik felek véleményét tartalmazhatja, a weboldalon található adatok és információk egyike sem minősül befektetési tanácsnak a Jogi nyilatkozatunk szerint. Bár szigorú Szerkesztői Integritást követünk, ez a bejegyzés tartalmazhat hivatkozásokat partnereink termékeire.

Tetszett a cikk?