Magyar lakáspiac strukturális kockázatai a meglévő állomány felértékelődését hozzák előtérbe

Traders Union
Minden hír
Pénzügyi hírek
Lakáspiac strukturális kockázatai

Minden hír

Vezető hírek

Szerkesztők kedvencei

Részvények

Kriptovaluták

Gazdaság

Devizák

Árupiacok

Piaci hangok

Dan Blystone

6 órával ezelőtt

Magyar lakáspiac strukturális kockázatai a meglévő állomány felértékelődését hozzák előtérbe — Lakáspiac kockázatai fókuszban

A magyar lakáspolitika elmúlt évtizede jelentős támogatási forrásokat mozgatott meg, mégsem gyorsult fel érdemben a lakásállomány megújulása, miközben az új építésű lakóparkok hosszabb távú minőségi kockázatai is erősödnek. A véleménycikk szerint a piac önszabályozására építő megközelítés helyett a meglévő ingatlanállomány felújítására, a bérlakásszektor fejlesztésére és az önkormányzati koordináció erősítésére lenne szükség.

Kiemelések

2024-ben Magyarországon tízezer főre 14 új lakás jut, ami jelentősen elmarad az európai átlagtól, így a lakásállomány megújulása lassú marad.
A lakásárak 2015 és 2024 között reálértéken több mint kétszeresükre nőttek, miközben a bérleti díjak mérsékeltebben emelkedtek, jelezve a befektetési célú vásárlások erősödését.
A cikk szerint a szociális lakásügynökségi modell országos kiterjesztése bővítené a megfizethető bérlakásszektort úgy, hogy közvetítők vonják be a magántulajdonú, üres lakásokat.

Lakásépítési modell és hosszú távú kockázatok

Mint a Portfolio.hu véleménycikke bemutatja, a hazai támogatási rendszer elsősorban a tulajdonszerzést és az új építéseket ösztönzi, de ez nem eredményezett európai mércével is erős lakásépítési teljesítményt. A szöveg szerint 2024-ben Magyarországon tízezer főre 14 új lakás jut, ami jelentősen elmarad több európai ország mutatóitól, így a teljes lakásállomány megújulása a jelenlegi ütem mellett rendkívül lassú marad.

A cikk érvelése szerint a lakáspiaci leszivárgásra épített logika nem működik kellő sebességgel és célzottsággal. A 2015 és 2024 közötti időszakban a lakásárak reálértékben több mint kétszeresükre nőnek, miközben a bérleti díjak jóval mérsékeltebben emelkednek, ami inkább a befektetési célú vásárlások erősödésére, semmint a megfizethetőség javulására utal.

A szerző szerint a ma épülő, sűrűn beépített lakóparkok egy része 30-40 éves távlatban hasonló leértékelődési pályára kerülhet, mint a korábbi, gyenge közösségi és zöldinfrastruktúrával megvalósult fejlesztések. Ez a folyamat a rosszul tervezett városi negyedek lecsúszását és akár gettósodását is előrevetítheti, ha nem társul hozzá tudatos lakásmenedzsment és intézményi beavatkozás.

Retrofit, bérlakások és önkormányzati szerep

A cikk a meglévő épületállomány korszerűsítését, vagyis a retrofit megközelítést nemcsak klímavédelmi, hanem lakáspolitikai eszközként mutatja be. Hivatkozása szerint a Habitat for Humanity és a Periféria Kutató Központ 2025-ös ESTHer-jelentése arra jut, hogy az üres és leromlott ingatlanok hasznosítása egyszerre enyhítheti a lakhatási és a kibocsátási problémákat, miközben Budapesten jelentős kereslet mutatkozik a megfizethető bérlakások iránt.

A szöveg külön kiemeli, hogy a társasházi felújítások egyik fő akadálya nem pusztán a finanszírozás, hanem a tulajdonosi döntéshozatal. A lakóközösségek bevonása, az átlátható előkészítés és a szociálisan érzékeny megvalósítás növelheti annak esélyét, hogy az energetikai korszerűsítés ne kiszorítást, hanem életminőség-javulást hozzon.

A szerző a szociális lakásügynökségi modell országos kiterjesztését is az egyik legígéretesebb iránynak tekinti. Ennek lényege, hogy közvetítő szervezetek vonják be a magántulajdonú, üresen álló lakásokat a megfizethető bérlakásszektorba, csökkentve a tulajdonosi kockázatokat és bővítve az önkormányzati lakhatási kapacitást új építések nélkül.

A cikk szerint a vidéki lakhatási problémák eltérő beavatkozást igényelnek, mert ott nem elsősorban a magas bérleti díjak, hanem a leromlott állomány, az infrastruktúrahiány és az elnéptelenedés jelenti a fő gondot. A helyi lakásügynökségek, a falusi házak felújítása és a közösségi hasznosítás olyan eszköz lehet, amely a kisebb települések lakhatási vonzerejét is javítja.

Nemzetközi példaként Bécs, Hollandia és Lipcse jelenik meg a szövegben, ahol a szerző szerint a szabályozott bérlakásszektor, a felújításokhoz kapcsolt bérlővédelem és a decentralizált intézményi működés segít megelőzni a lecsúszást vagy a kiszorítást. Az írás összegzése alapján a magyar lakáspolitika fő kérdése most az, hogy a meglévő épületállományt, az önkormányzati kapacitásokat és a helyi közösségeket képes-e egy végrehajtható, országos fejlesztési rendszerbe szervezni.

Korábbi cikkünkben a budapesti kerületek önkormányzati lakásgazdálkodásáról szóló ÁSZ-megállapításokat foglaltuk össze, amelyek 2020 és 2024 között jelentős különbségeket mutattak stratégia, pénzügyi fenntarthatóság és vagyonmegőrzés terén. A vizsgálatok szerint több helyen kockázatot jelentett az üres lakások magas költsége, a tartós hátralékállomány és a mérhető célok hiánya, míg a XIII. kerület példája azt jelezte, hogy felújításokkal, új lakások építésével és aktív hátralékkezeléssel javítható az állomány minősége és hasznosítása.

Ez az anyag harmadik felek véleményét tartalmazhatja, a weboldalon található adatok és információk egyike sem minősül befektetési tanácsnak a Jogi nyilatkozatunk szerint. Bár szigorú Szerkesztői Integritást követünk, ez a bejegyzés tartalmazhat hivatkozásokat partnereink termékeire.

Tetszett a cikk?