A Világbank jelentése szerint megtorpant a szegénység csökkentése, ezért több munkahelyet kell teremteni

A Világbank jelentése szerint megtorpant a szegénység csökkentése, ezért több munkahelyet kell teremteni
Megtorpant a szegénység visszaszorítása

A szélsőséges szegénység visszaszorítására irányuló globális erőfeszítések megtorpantak, mivel a gyenge növekedés korlátozza a munkahelyteremtést azokban az országokban, ahol a legmagasabb a szegénység aránya. A Világbank-csoport szerint 2026-ban 811 millió ember él napi 3,00 dollárnál kevesebből, és erőteljesebb egy főre jutó növekedés híján 2030-ban többen élhetnek szélsőséges szegénységben, mint most.

Kiemelések

  • A Világbank Szegénység, jólét és bolygó című 2026-os jelentése szerint a globális szélsőséges szegénység 2050-re 3%-ra csökkentéséhez évi 4%-os, egy főre jutó növekedésre van szükség, ami kétszerese az elmúlt 25 év ütemének.
  • A világ legszegényebb embereinek több mint fele továbbra is kilenc gazdaságban él; az előrejelzések szerint 2030-ra a szélsőséges szegénységben élők 87%-a a Szubszaharai Afrikában vagy törékeny, konfliktus sújtotta térségekben él majd.
  • A szegény háztartások foglalkoztatási arányának 75%-ra emelése egyötödével csökkentheti a szélsőséges szegénységet világszerte, míg a szegény munkavállalók oktatási szintjének felzárkóztatása 40%-kal növelheti a kereseteket, és csaknem felére csökkentheti a szélsőséges szegénységet.

Ezt a cikket az eredetiből fordítottuk. Olvassa el tudósítónk eredeti változatát itt.

A jelentés megállapításai a munkahelyekről és a szegénységről

Amint arról a Világbank a Világbank-csoportra hivatkozva beszámolt, a Szegénység, jólét és bolygó című 2026-os jelentése szerint a járvány óta lényegében leállt a szélsőséges szegénység csökkenése, és a folyamat megfordításához kulcsfontosságú a több és jobb munkahely.

A jelentés szerint a szélsőséges szegénység 2050-re 3%-ra csökkentéséhez évi mintegy 4%-os, egy főre jutó gazdasági növekedésre lenne szükség, ami nagyjából kétszerese az elmúlt 25 évben elért ütemnek. Pablo Saavedra, a Világbank-csoport jóléti ügyekért felelős alelnöke szerint a legszegényebb országok lassú növekedése visszafogta a munkahelyteremtést, és emberek millióinak lehetőségeit korlátozta.

A szélsőséges szegénység továbbra is erősen koncentrálódik: a világ legszegényebb embereinek több mint fele kilenc gazdaságban él. A becslések szerint 2030-ra a szélsőséges szegénységben élők 87%-a a Szubszaharai Afrikában vagy törékeny, illetve konfliktus sújtotta térségekben él majd.

A foglalkoztatási és kereseti különbségek alakítják a kilátásokat

Közel 3,7 milliárd ember, vagyis a világ népességének csaknem fele továbbra is napi 8,30 dollárnál kevesebből él; a Világbank szerint ez az érték 1990 óta változatlan. Az intézmény az alacsony jövedelmű országokban a szélsőséges szegénység határaként a napi 3,00 dolláros, a felső-közepes jövedelmű országok mércéjeként pedig a napi 8,30 dolláros küszöböt használja.

A jelentés két, egymással összefüggő prioritást jelöl meg: a foglalkoztatási és a kereseti különbségek csökkentését. Azt állítja, hogy a szegény háztartásokban a munkaképes korú felnőttek foglalkoztatási arányának 75%-ra emelése – többek között a nemek közötti munkaerőpiaci különbségek mérséklésével – nagyjából egyötödével csökkenthetné a szélsőséges szegénységet világszerte.

A jelentés szerint az oktatási szint emelése a szegény munkavállalók körében a szélsőséges szegénységi küszöb fölött élők szintjére mintegy 40%-kal növelné a várható kereseteket, és csaknem felére csökkentené a szélsőséges szegénységet. Ha a munkavállalók az alacsony hozamú tevékenységekből, például a kisgazdaságokban végzett mezőgazdasági munkából bérmunkába vagy a mezőgazdaságon kívüli állásokba kerülnének, az körülbelül egyötödével mérsékelné a szegénységet. A gazdálkodók és a kisvállalkozások támogatása, valamint a nők munkaerőpiaci részvételének ösztönzése szélesebb körű gazdasági biztonságot és növekvő középosztályt teremthet.

A Szubszaharai Afrikára vonatkozó, frissített IMF-előrejelzésekről szóló korábbi cikkünkben megjegyeztük, hogy a régió 2026-os növekedési előrejelzését felfelé módosították, az inflációs kilátásokat azonban romlónak ítélték. Kiemeltük, hogy a szigorúbb monetáris feltételek, az adósságszolgálat növekvő terhei, a segélyek csökkenése és az olyan éghajlati sokkhatások, mint az El Niño, megterhelhetik a sérülékeny tartalékokat – ezek a tényezők pedig végső soron a mai jelentésben tárgyalt munkahelyteremtés és szegénységcsökkentés környezetét is alakítják.

Ez az anyag harmadik felek véleményét tartalmazhatja, a weboldalon található adatok és információk egyike sem minősül befektetési tanácsnak a Jogi nyilatkozatunk szerint. Bár szigorú Szerkesztői Integritást követünk, ez a bejegyzés tartalmazhat hivatkozásokat partnereink termékeire.